A monogámia természetellenes!?

A szexuál-medicina egy olyan új tudomány, amelynek célja, hogy a szexualitással kapcsolatos valamennyi tudást a legmagasabb szinten egyesítse, annak testi és lelki vonatkozásait egyaránt igényesen tanulmányozza. Nemzetközi képzéssel alapszakvizsgára (pszichiátria, urológia, nőgyógyászat) építve lehet elsajátítani. Ezen tudomány új és egyetlen létező tankönyve az első fejezetében a szexualitással kapcsolatos hiteket és tévhiteket elemzi. Itt szerepel a megállapítás, miszerint tévhit az, hogy az ember természetes viselkedése a monogámia. Biztos, hogy igaz ez az üzenet?

Az érvelések a monogámia ellen elsősorban az evolúcióra és az állatvilág példáira hivatkoznak. Ezek szerint, a nőstényeknek ugyan érdeke lehet, hogy párban éljenek (így biztosítva a jobb feltételeket az utód felneveléséhez), de a hímek evolúciós motorja a genetikai állomány mind szélesebb elterjesztését ösztönzi. Magam is gyakran hangsúlyozom, hogy hajlamosak vagyunk elfelejtkezni biológiai létünkről, és ez téves vélekedésekhez vezethet.

Az is igaz, hogy a tudomány az ember viselkedésének, betegségeinek tanulmányozásához gyakran állatkísérletes modelleket használ eredményesen. Nagy igazság azonban egy angol kollégám figyelmeztetése, miszerint az emberek és a patkányok sokban hasonlítanak egymáshoz, de azért nem mindenben – szerencsére!

A monogámia mellett érvelők gyenge magyarázata, hogy ennek kulturális és, vallási érvei vannak. Talán a Biblia erkölcsi parancsolatai is összefüggnek azzal a ténnyel, hogy az ősidőkben csak az apa személye volt biztos, így a gazdasági érdekek, a vagyon vérszerinti öröklése feltételezte a házassági hűséget. Az is tény, hogy az emberi újszülött „nagyon koraszülöttként” jön a világra, önmagára hagyva életképtelen, nem úgy, mint pl. a kiscsikó, amely szinte azonnal követi az anyját. Az utód felnevelése nálunk nagy feladat, amely két embert és két fizetést kíván. Tehát magunkra kényszerítjük a monogámiát?

Az állatvilágra hivatkozók kifelejtik, hogy számos, nagyon erős példa van ott is a monogámiára. Illetőleg, szerintem a legfontosabb tényt, amely szerint genetikailag alig különbözünk pl. a csimpánzoktól. Igaz, hogy ők (főképp a bonobók), erősen poligámok, még prostitúció is létezik náluk. Ideggyógyászati szempontból azonban a legkifejezettebb különbség az ember és minden más főemlős között, hogy a homloklebeny egy kicsi területe (ún. prefrontális kéreg) erősen fejlett. Itt találhatók a magasabb rendű (pl. morális emberi) funkciók, s ez szabályozza, hogy pl. egy tárgyalás közben erős késztetés ellenére se vizeljünk az asztalra.

És mit mond a legújabb idegtudományos felfedezés a monogámiáról? Nagy felbontású MR vizsgálatok azt mutatták, hogy monogámia esetében specifikus érés mutatható ki az agyban. Azok a személyek, akiknek a szervezete több oxitocint tartalmaz, fejlettebb kötődéssel és erősebben működő jutalomközponttal is rendelkeznek. Az oxitocin nagy mennyiségben a nőknél szüléskor szabadul fel, de szerepe van az anya-gyermek kapcsolatban, a párkapcsolati kötődésben, az érettebb gondolkodásban és szexualitásban is.

Az érettebb személyiségek, akik mélyebb kötődésre képesek, jellemzően magasabb oxitocin szintűek, gyakrabban monogámok és kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb lelkűek. Ebből adódóan nincs szükségük az élmények hajszolására (pl. alkohol, drog és szex), mert jutalmazó rendszerük stabilan boldoggá teszi őket. A két folyamat (oxitocin rendszer és monogámia) fokozza egymás működését, mindez a lelki és testi egészségnek is jobb alapot biztosít.

Valóban természetellenes??

Scroll to Top