A gyógyulás definíciója
A súlyos depresszió (major depresszió) komoly megbetegedést, akár halálozást okozhat, szövődményeként munkaidőkiesés, a kábítószerrel való visszaélés, az emberi kapcsolatok megszakadása és az öngyilkosság is felléphet. Megfelelő kezeléssel az egyének akár 80%-ánál sikerülhet jelentősen csökkenteni a tüneteket. A Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv ötödik kiadása (DSM-V) szerint a depresszió gyógyulása akkor teljes, ha az elmúlt 2 hónapban nem voltak észlelhetők a zavar jelei vagy tünetei.
A depresszió részleges remisszióban van, ha a közvetlenül megelőző súlyos depressziós epizód tünetei jelen vannak, de a teljes kritériumok nem teljesülnek, vagy van egy 2 hónapnál rövidebb időszak, amikor az adott betegnek semmilyen jelentős tünete nincs. Sajnos, a teljes gyógyulás nem gyakori, a kezelt személyek körülbelül 40%-a ér el részleges remissziót a kezelést követő 12 hónapon belül. Megjegyzendő, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés után továbbra is maradványtünetek jelentkeznek, nagyobb a visszaesés vagy a kiújulás kockázata, mint azoknál, akiknél teljes gyógyulást érnek el.
Antidepresszáns kezelés
A sikeres antidepresszáns kezelés leírására használt kritériumok közé tartozik a javulás, a reagálás a gyógyszerre, a remisszió és a gyógyulás. Fontos tudatosítani, hogy ezek a kritériumok lényegesen eltérő jelentéssel bírnak. A reagálás a gyógyszerre és a javulás például egy korábbi állapothoz viszonyított utalást jelent, azaz a korábbi súlyosabb depresszióhoz képest való javulás. A remisszió és a gyógyulás azonban szinte abszolút állapotnak tekinthető, amely nem függ a korábbi depresszió mértékétől.
Ezenkívül a „remisszió” és a „felépülés” jellemzően a pszichometriai skálákon (azaz pszichológiai teszteken) meghatározott határértékekre utal. Míg a „javulás” nem előre meghatározott mennyiségi kritériumokat, hanem inkább egy hosszmetszeti klinikai értékelésen alapuló változást jelent. Bár a szakemberek a remissziót a sikeres kezelés arany standardjaként határozták meg, azonban a klinikusok többsége világszerte a betegek számára a kezelés végső reális céljaként javulást vagy a kezelésre adott jó változást tűzi ki.
Gyógyulás kritériumai
Az Amerikai Neuropszichofarmakológiai Kollégium (ANCP) munkacsoportja által készített irodalmi áttekintés szerint a következő tényezők befolyásolják a beteg gyógyulási esélyei, az ahhoz szükséges időt és a tünetmentesség tartósságát:
- A kezelés időtartama, típusa és dózisa;
- A kiindulási tünetek súlyossága;
- A kezelésben való együttműködés mértéke;
- A támogató környezet és a stresszorok aránya;
- A betegség korábbi lefolyása (pl. krónikus vagy akut betegség);
- Az egyéni genetikai hajlam.
A betegek életkorát, iskolai végzettségét és foglalkoztatási státuszát nem hangsúlyozzák, ezzel kapcsolatosan kevesebb adat van, de módosító hatásukkal számolni kell a depressziós epizód remissziójában.
Folytatás következik.
