A gyakran „stresszhormonként” emlegetett kortizol valójában ennél sokkal több. Termelése jól szabályozott cirkadián ritmust követ, a kora reggeli órákban tetőzik, majd a nap folyamán csökken, ami kritikus a fiziológiai homeosztázis szempontjából.
Háttér
Évekig széles körben elfogadott volt, hogy az ébredés kiváltja a kortizol felszabadulásának ingerét, amelyet kortizol ébredési válasznak (CAR) nevezünk. Ez a koncepció még az olyan állapotok kutatását is vezérelte, mint a poszttraumás stressz zavar, a depresszió, az elhízás és a krónikus fáradtság szindróma. A CAR-tól függő korábbi vizsgálatok azonban jellemzően az ébredés utáni nyálmintákat használták az ébredés előtti mérések helyett. Ez az ébredési idő körüli kortizol-kiválasztás valódi dinamikájának vizsgálatát korlátozta.
A tanulmány
Egy nemrégiben készült tanulmányban egy kutatócsoport több mint 200 egészséges felnőttnél automatizált mintavevő rendszerrel vizsgálta a kortizolszintet ébredés előtt és után is. Az eredmények azt mutatták, hogy maga az ébredés nem váltja ki a kortizolfelszabadulás növekedését.
Ehelyett az ébredéskor megfigyelt kortizolszintek az endogén cirkadián ritmus végét jelentik, amely a kora reggeli órákban kezd emelkedni. A tanulmány arra is utal, hogy a kortizol és az ébredés kapcsolata az ébredés kezdetét befolyásoló tényezőkhöz kapcsolódik, és a szintek jelentős változékonysága az egyéni alvás időtartama és időzítése által befolyásolható.
Miért fontos ez? Egészségügyi szakemberként legyünk óvatosak az egyszerűsített értelmezéssel. Gyakran előfordulhat, hogy pácienseink érdeklődnek kortizolszintjük vizsgálata iránt, vagy aggódnak kortizolszintjük miatt. A gyakorlatban ez lehetőséget ad arra, hogy megvitassuk a páciensekkel a kortizol felszabadulásáról és az ébrenléti állapotról szóló tényeket. Továbbá, felvilágosítást adjunk nekik a kortizol endogén cirkadián ritmusáról.
A fent említett tanulmány arra emlékezteti a szakembereket, hogy vegyék figyelembe azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatják a kortizolszintet és a kortizolvizsgálatot. A cirkadián ritmus a nappali-éjszakai és az alvás-ébrenlét mintázattól egyaránt függ. Ezt különböző tényezők, például a váltakozó nappali/éjszakai műszakos munka és az időzónákon átívelő hosszú távú utazások megzavarhatják. A kortizol-kiválasztás emelkedhet olyan stresszorokra adott normális ellenszabályozó válaszként, mint a láz, a műtét, a hipoglikémia és a hipotenzió. Egyes állapotok, például a depresszió, emelkedett szinthez vezethetnek, míg bizonyos kortizol-mérések az életkorral változhatnak. A gyógyszerek is befolyásolhatják.
A kortizolmérés „miértjének” megértése kiemelkedő fontosságú a az optimális tesztelés- és a helyes tesztelési módszer kiválasztásához, különösen a beteg kórtörténetének összefüggésében.
A gyakorlatban
A kortizol továbbra is egy lenyűgöző és összetett hormon, amely kritikus jelentőséggel bír mind az élettan, mind a patofiziológia szempontjából. Ez az új tanulmány megkérdőjelezi a kortizol és az ébrenlét kapcsolatáról szóló feltételezéseket, és rávilágít az endogén cirkadián ritmus megértésének fontosságára.
A klinikusok számára ezek az eredmények hangsúlyozzák, hogy a kortizol vizsgálatához és értelmezéséhez árnyalt megközelítésre van szükség, amely a beteg kórtörténetéhez, a konkrét klinikai kérdéshez és a kortizol dinamikáját befolyásoló tényezőkhöz igazodik. A kortizol, a cirkadián ritmus és az egyéni variabilitás közötti bonyolult kölcsönhatás felismerésével jobban kezelhetők a betegek. Javítható a kortizol diszregulációjával kapcsolatos állapotok gondozása.
Végül ez a tanulmány emlékeztet minket arra, hogy amikor a kortizolról van szó, az valóban bonyolult. Érdemes felülbírálni a rutinszerű és sablonos vizsgálatok létjogosultságát.
