Az álmatlansággal összefüggő specifikus bélbaktériumok (1)

Bevezetés

Egy új tanulmány kimutatta, hogy bizonyos típusú bélbaktériumok növelhetik vagy csökkenthetik az álmatlanság kockázatát, míg az álmatlanság maga viszont megváltoztathatja bizonyos bélbaktériumok mennyiségét. Külső szakértők azonban vitatták a kutatók állítását, miszerint ez az összefüggés ok-okozati lenne.

A kutatók 14 olyan baktériumcsoportot azonosítottak, amelyek az álmatlanság kockázatának növekedésével, és nyolcat, amelyek a kockázat csökkenésével állnak összefüggésben. Azt is megállapították, hogy az álmatlanság hét baktériumcsoport szintjének csökkenésével és 12 másik baktériumcsoport mennyiségének növekedésével állt összefüggésben.

 

Ok-okozati összefüggés?

A hagyományos tanulmányok a bélmikrobiota sokfélesége vagy bizonyos baktériumcsoportok és az álmatlanság közötti összefüggésekre összpontosítottak, de nehezen tudták megállapítani, hogy ezek az összefüggések ok-okozatiak-e.

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a kutatók Mendel-féle randomizációs elemzést alkalmaztak a tanulmányban, amely megerősítheti az ok-okozati következtetéseket és azonosíthatja a konkrét ok-okozati baktériumcsoportokat.

Kétmintás Mendeli randomizációs elemzést végeztek 386.533 résztvevő alapján egy korábban publikált, genomszintű álmatlansági tanulmányban, valamint a MiBioGen Alliance 18.340 résztvevőjének és a Dutch Microbiome Project 8.208 résztvevőjének bélmikrobiota-adataiból.

 

Módszer

A MiBioGen-adatok kétmintás Mendel-féle randomizációs elemzésének eredményei arra utaltak, hogy 14 baktériumcsoport növelheti az álmatlanság kockázatát (odds ratio [OR], 1,01-1,04), míg nyolc csoport valószínűleg csökkenti ennek az alvászavarnak a kockázatát (OR, 0,97-0,99).

A holland adatbázisból származó OR-értékek hasonlóak voltak. A hamis felfedezési arány (FDR) korrekciója után azonban az ok-okozati összefüggés csak a Clostridium innocuum esetében maradt szignifikáns (FDR, 0,007).

A bélmikrobiota-adatkészletek fordított mendeli randomizációs elemzése 12 baktériumcsoport (OR, 1,65–4,43) gyakoriságának akár négyszeres növekedésével és hét taxon (OR, 0,21–0,57) 43–79%-os csökkenésével társult.

 

Folytatás következik.

Scroll to Top