Bevezetés
Az óvodáskorban TV-n nézett erőszakos tartalom összefüggésbe hozható a serdülőkori fiúknál az agresszió különféle formáival. Általában 15 éves koruk körül jelentkező proaktív agresszió, fizikai agresszió és antiszociális viselkedés fokozódása. A lányoknál azonban nem figyeltek meg ilyen összefüggést a kutatók.
Módszer
A kutatók prospektív longitudinális vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy feltárják a korai gyermekkorban tapasztalt erőszakos televíziós tartalmaknak való kitettség és a serdülőkor közepén kialakuló antiszociális viselkedés közötti lehetséges összefüggéseket.
A kutatók a kanadai Quebec Longitudinal Study of Child Development születési kohorszából 963 lányt és 982 fiút vizsgáltak; a résztvevők szülei egy 0-tól (soha) 3-ig (gyakran) terjedő Likert-skálát használva jelentették be gyermekeik 3,5 és 4,5 éves korukban az erőszakos televíziós tartalmaknak való kitettségének gyakoriságát.
Az antiszociális viselkedés mutatóit (proaktív agresszió, reaktív agresszió, fizikai agresszió és antiszociális viselkedés) a résztvevők 15 éves korukban maguk jelentették be, a válaszok a vizsgálati populáció 72,27%-ától álltak rendelkezésre.
Statisztikai elemzésekkel határozták meg, hogy a 3,5 és 4,5 éves kor közötti erőszakos televíziós tartalmaknak való kitettség előre jelezheti-e az antiszociális viselkedés megjelenését 11 évvel később.
Eredmények
A 3,5 és 4,5 éves kor közötti időszakban a lányok többsége nem volt kitéve erőszakos médiatartalmaknak, míg a fiúk közül sokan különböző mértékben ki voltak téve ezeknek.
A fiúk esetében a 3,5–4,5 éves kor közötti erőszakos tartalmaknak való kitettség összefüggésbe hozható volt a serdülőkor közepére jellemző, saját bevallás alapján mért proaktív agresszió, fizikai agresszió és antiszociális viselkedés fokozott szintjével (mindegyik esetben P < 0,05). A lányoknál nem figyeltek meg ilyen összefüggést.
A televíziós erőszaknak való alacsonyabb mértékű kitettséghez képest az erőszakos tartalmaknak való korai kitettség a serdülőkor közepére a proaktív agresszió szintjének 6,5%-os, a fizikai agresszió szintjének 7,4%-os, valamint az antiszociális viselkedés szintjének 7,6%-os növekedését jelezte előre (P = 0,043; P = 0,021; P = 0,013).
A gyakorlatban
A tanulmány meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a korai gyermekkori médiaerőszak-kitettségnek komoly, hosszú távú következményei lehetnek, különösen a fiúk esetében. Ez aláhúzza annak sürgető szükségességét, hogy olyan közegészségügyi kezdeményezések szülessenek, amelyek célzott kampányokkal tájékoztatják a szülőket és a közösségeket a hosszú távú kockázatokról. Felhatalmazzák őket arra, hogy tájékozott döntéseket hozzanak a kisgyermekek képernyőn megjelenő tartalmaknak való kitettségét illetően.
