Bevezető
Egy új szisztematikus áttekintés és metaanalízis kimutatta, hogy a fényterápia a kontrollcsoporthoz képest jelentősebb mértékben csökkentette a tüneteket a major depressziós és az enyhe depressziós zavarban szenvedő betegeknél. A fényterápia emellett az alvás minőségének javulásával és a nappali álmosság csökkenésével is összefüggésbe hozható – alvászavarok
Módszer
A 2020 és 2025 között publikált 19 randomizált, kontrollált vizsgálat szisztematikus áttekintése és metaanalízise több mint 1.000 felnőttet (66% nő) érintett, akik nem szezonális depresszióban, szülés utáni depresszióban (PND) vagy alvászavarokban szenvedtek.
Közel 600 résztvevő kapott fényterápiát (beleértve a speciális fényterápiát (BLT) és az ibolya terápiát), illetve melanopsin szint fokozását célzó terápiát. A többi résztvevőt a kontrollcsoportba sorolták, beleértve az inaktív berendezéseket, a halvány vörös fény- és a standard fény terápiát.
Az elsődleges kimenetel a depressziós tünetek csökkenése volt, míg a másodlagos kimenetelek között szerepelt a Hamilton szorongásértékelő skála (HAM-A) javulása. Továbbá, az objektív alvásminőségi mutatók (a teljes alvási idő és az alváshatékonyság), valamint a szubjektív mutatók (a Pittsburgh-i alvásminőségi index (PSQI), az álmatlanság súlyossági indexe és az Epworth-féle álmosságskála) javulása.
Az alcsoport-elemzések olyan tényezők lehetséges hatásait vizsgálták, mint az életkor, a fényterápia időtartama, a megvilágítás erőssége, a fény színe, a rendellenesség altípusa és a gyógyszeres kezelés állapota.
Eredmények
A fényterápia után a depressziós tünetek szignifikánsan csökkentek a nem szezonális major depresszióban szenvedő betegeknél (standardizált átlagos különbség, 0,35; P < 0,001) és az enyhe depresszióban szenvedő betegeknél (SMD, 0,9; P < 0,001), miközben a vonatkozó tanulmányok között alacsony és közepes heterogenitás volt megfigyelhető.
A fényterápia időtartama pozitív korrelációt mutatott a depresszió javulásával (P = 0,02), míg a megvilágítás negatív korrelációt mutatott (P = 0,02). A rendellenesség altípusa (P = 0,04) és a gyógyszeres kezelés állapota (P = 0,02) szintén jelentősen befolyásolta a fényterápia hatékonyságát.
A szubjektív alvásminőségi mérőeszközök tekintetében a PSQI pontszámok szignifikáns javulást mutattak a PND-ben, major depresszióban, a primer alvászavarban, a stroke utáni alvászavarban vagy az Alzheimer-kórban szenvedő résztvevőknél a fényterápiás csoportban. Továbbá a Parkinson-kórban szenvedőknél a fokozott melanopsin-csoportban. Az insomnia pontszámok szignifikánsan csökkentek a BLT után a major depresszióban vagy a stroke utáni insomniában szenvedő betegeknél. A nappali álmosság pontszámok pedig a fokozott melanopsin- és a BLT-csoportban csökkentek.
A kezelés utáni HAM-A pontszámváltozások a BLT és a kontrollcsoport között nem voltak szignifikánsak, és az objektív alvásmérések ellentmondásos eredményeket mutattak a különböző populációk és beavatkozások között.
A gyakorlatban
A kutatók megállapították, hogy összességében a fényterápia pozitív hatást gyakorolt a depresszióra és a szubjektív alvásminőségre. Hozzátették azonban, hogy a jövőbeli tanulmányoknak meg kell vizsgálniuk a hatékonyságot befolyásoló lehetséges tényezőket. Ezek lehetnek például, a fény jellemzőit (megvilágítási erősség, fényhullámhossz, fény színe stb.), a betegség altípusait, a kontrollintézkedéseket, az életkort, a kezelés időtartamát, a gyógyszeres kezelés állapotát, a betegek szocio-ökonőmiai státuszát.
A további vizsgálatok finomíthatnak az eredményeken, de az egyértelmű, hogy a fényterápia alkalmazása megfontolandó depresszióban és alvászavarokban szenvedő betegeknél.
