Bevezető
Felnőttkorban a napi alacsony vagy mérsékelt mennyiségű kávéfogyasztás a jobb bal-kamrai szisztolés és diasztolés működéssel járt együtt. Míg a napi 4 csészénél több fogyasztás rosszabb szívműködéssel társult – az új kutatások szerint.
A szívritmuszavarokat értékelő tanulmányok általában nem mutattak ki magasabb pitvarfibrilláció-, pitvarremegés- vagy szupraventrikuláris tachycardia-előfordulási arányt a rendszeres kávéfogyasztók körében. Bár a koffein rövid ideig tartó vérnyomás-emelkedést okozhat azoknál, akik nem fogyasztják rendszeresen. A hosszú távú, mérsékelt kávéfogyasztás (pl. napi 2-3 csésze) nem állt következetesen összefüggésben tartós magas vérnyomással, sőt akár alacsonyabb kardiovaszkuláris kockázati profillal is korrelálhat. A kávé koleszterinszintre gyakorolt hatása nagymértékben függ az elkészítési módszertől. A szűretlen kávéfajták, mint például a főzött vagy a francia préskávé, tartalmaznak cafestolt és kahweolt, olyan diterpéneket, amelyekről ismert, hogy emelik az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterinszintet, míg a papírszűrővel szűrt kávé ezeknek az anyagoknak a nagy részét eltávolítja, és sokkal kisebb hatással van a szérumlipid-szintekre.
Optimális mennyiség
A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a mérsékelt kávéfogyasztás nyújtja a legerősebb védelmet az Alzheimer-kór ellen, és a legalacsonyabb kockázatot általában azoknál figyelték meg, akik naponta körülbelül 1-2 csészét fogyasztanak. A metaanalízis adatai szerint ezek a mérsékelt fogyasztási tartományok kevesebb Alzheimer-kórral vagy demenciával járnak, mint a kevés vagy egyáltalán nem fogyasztott kávé, ami összhangban áll a koffein lehetséges idegvédő hatásaival.
Ezzel szemben az alacsonyabb fogyasztás (pl. napi egy csésze alatt) nem mutatott ugyanolyan mértékű előnyt, valószínűleg azért, mert az expozíció nem elegendő ahhoz, hogy mérhető neurológiai hatásokat eredményezzen. A magasabb fogyasztási szintek (pl. napi 5-6 csésze, és különösen a napi 7 csésze feletti mennyiség) nem jártak további védelemmel, sőt, inkább a kockázat enyhe növekedésével járhatnak együtt, ami arra utal, hogy a túlzott fogyasztás nem javítja a kognitív eredményeket, és semlegesítheti a mérsékelt fogyasztásnál megfigyelt előnyöket.
2-es típusú cukorbetegség
A napi körülbelül 4-5 csésze kávéfogyasztás összefüggésbe hozható a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) kialakulásának alacsonyabb valószínűségével; számos dózis-válasz vizsgálat igazolta, hogy a rendszeresen kávét fogyasztók körében fokozatosan csökken a kockázat. A feltételezett mechanizmusok között szerepel az inzulinérzékenység javulása, valamint a kávé bioaktív összetevőinek antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása.
A koffeinmentes kávé fogyasztását nem hozták összefüggésbe a cukorbetegség kockázatának növekedésével; sőt, a tanulmányok általában a koffeintartalmú kávé esetében megfigyelthez hasonló, enyhe fordított összefüggést mutatnak, ami arra utal, hogy a koffeinmentes összetevők is hozzájárulhatnak az anyagcsere-előnyökhöz. Nincs elegendő bizonyíték arra sem, hogy a főzött kávé jobb védelmet nyújtson a szűrt kávéhoz képest. Azok az állítások, miszerint az ebédidőben fogyasztott kávé gyengébb védőhatást fejt ki, továbbra is spekulatívak és nem megfelelően alátámasztottak.
Stroke
Úgy tűnik, hogy a kávéfogyasztás nyújtja a legnagyobb védelmet az ischaemiás stroke ellen; a legfrissebb adatok arra utalnak, hogy a magas fogyasztás a legalacsonyabb stroke-kockázattal jár együtt, valószínűleg az antioxidáns, endoteliális és gyulladáscsökkentő hatások révén.
A tanulmányok általában semleges vagy enyhén kedvező összefüggést mutatnak a kávé és a vérzéses stroke között, és nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a kávé növelné a lacunáris infarktus kockázatát. Ezen felül a rendszeres, mérsékelt kávéfogyasztás a stroke előfordulásának csökkenésével jár együtt, különösen az ischaemiás események esetében.
Eredmények
Érzékeny egyéneknél a nagyon magas kávé- vagy koffeinfogyasztás serkentheti a szimpatikus idegrendszer működését, ami a pulzusszám, a vérnyomás és a szív terhelésének emelkedéséhez vezethet. Ezek a fiziológiai hatások növelhetik a szívizom oxigénigényét, és potenciálisan ischaemiát vagy miokardiális infarktust válthatnak ki olyan betegeknél, akiknél alapbetegségként koszorúér-betegség vagy egyéb kardiovaszkuláris kockázati tényezők állnak fenn.
A túlzott koffeinfogyasztás nem csökkenti a szívizom összehúzódó képességét; inkább az adrenerg stimuláció révén növeli az összehúzódási erőt. A magas kávéfogyasztás nem jár együtt fokozott paraszimpatikus aktivitással. Jelentős koffeinfogyasztás után a keringő katekolamin-szintek általában emelkednek, nem csökkennek, ami tovább növeli a szív megnövekedett igényét és a hemodinamikai terhelést.
