Bevezető
A longitudinális vizsgálatok meta-elemzése kimutatta, hogy a kannabiszhasználat több mint kétszeresére növeli a későbbi bipoláris zavar (BD) kialakulásának kockázatát, és közel kétszeresére növeli a mániás vagy hipomániás tünetek kialakulásának kockázatát, összehasonlítva a nem használókkal, olyan egyének esetében, akik a vizsgálat kezdetén nem szenvedtek bipoláris zavarban, illetve nem mutattak releváns mániás vagy hipomániás tüneteket.
Módszer
A kutatók szisztematikus áttekintést és metaanalízist végeztek olyan longitudinális megfigyeléses tanulmányokról, amelyek a kannabisz-expozíció és a későbbi bipoláris spektrumú kimenetelek közötti összefüggést vizsgálták.
Az áttekintés 11 országból származó 19 tanulmányt foglalt magában (6 960 517 résztvevő, köztük 67 992 kannabiszhasználó). A kiindulási állapotban a résztvevők átlagéletkora 23,8 év volt az életkort közlő tanulmányok esetében, és a résztvevők 51,3%-a nő volt a nemet közlő tanulmányok esetében.
Összességében 13 tanulmány járult hozzá az újonnan kialakuló bipoláris zavar (nyolc tanulmány; 206 572 résztvevő) és az újonnan kialakuló mániás vagy hipomániás tünetek (hat tanulmány; 57 243 résztvevő) külön-külön végzett metaanalíziseihez. Egy tanulmány mindkettőhöz hozzájárult.
A kannabisz-expozíciót változó módon határozták meg: bármilyen használat, élethosszig tartó használat, gyakori használat vagy kannabisz-használati rendellenesség (CUD) formájában. Az eredményeket diagnosztikai kritériumok vagy validált tünetskálák segítségével értékelték.
A véletlen hatású metaanalízisek a Mantel–Haenszel-módszerrel számították ki az összesített, ki nem igazított kockázati arányokat (RR-eket); az alcsoport-elemzéseket az expozíció meghatározása, a korcsoport és a követési időtartam szerint végezték.
Eredmények
Nyolc tanulmány kimutatta, hogy a kannabiszhasználat a nem használókhoz képest a bipoláris zavar (BD) kialakulásának megnövekedett kockázatával járt együtt (RR: 2,46; P < 0,0001), jelentős heterogenitás mellett.
Hat tanulmány a kannabiszhasználók körében a nem használókhoz képest megnövekedett kockázatot jelentett a mániás vagy hipomániás tünetek kialakulására vonatkozóan (RR: 2,11; P = 0,032), jelentős heterogenitás mellett. Az eredmények nem voltak szignifikánsak, amikor több egyedi tanulmányt kizártak az elemzésből.
A bipoláris zavar (BD) esetében az alcsoport-elemzések nem mutattak szignifikáns különbségeket sem az expozíció definíciója (CUD vs. nem CUD), sem a korcsoport (átlagos életkor ≤ 18 év vs. > 18 év) tekintetében.
Egy feltáró elemzésben a 3 év vagy annál rövidebb követési időtartamú tanulmányok erősebb összefüggéseket mutattak (RR: 3,34; 95% CI: 2,03–5,50), mint a 3 évnél hosszabb követési időtartamúak (RR: 1,50; 95% CI: 0,95–2,37; P = 0,0206 az alcsoportok közötti különbségek esetében). A magasabb átlagéletkor és a rövidebb követési idő trendszintű összefüggést mutatott a nagyobb hatásokkal.
A gyakorlatban
A kannabiszhasználat összefüggésbe hozható a későbbi bipoláris spektrumú kimenetelek fokozott kockázatával olyan személyeknél, akiknél korábban nem fordult elő bipoláris zavar. Bár ezek az eredmények nem értelmezhetők közvetlen ok-okozati összefüggés bizonyítékaként, alátámasztják, hogy a kannabisz-expozíciót klinikailag releváns tényezőként vegyük figyelembe a kialakulóban lévő affektív tünetekkel rendelkező fiatalok értékelése során.



