Bevezetés
Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a terhesség alatti antidepresszáns-szedés autizmust vagy figyelemhiányos hiperaktivitási zavart (ADHD) okozna a gyermekeknél. A témával kapcsolatban eddig elvégzett legnagyobb tanulmányban egy kiterjedt metaanalízis kimutatta, hogy a megfigyelt kockázatok többsége jelentősen csökkent, miután figyelembe vették az anyák mentális egészségi állapotát és egyéb zavaró tényezőket.
A zavaró tényezők figyelembevétele előtt enyhe növekedés volt tapasztalható az autizmus és az ADHD kockázatában azoknál a gyermekeknél, akiknek édesanyja terhesség alatt antidepresszánsokat szedett. A kockázat azonban eltűnt, amikor figyelembe vették az egyéb tényezőket.
Hasonló kockázatnövekedést figyeltek meg azoknál a gyermekeknél is, akiknek apja szedett antidepresszánsokat, valamint azoknál az anyáknál, akik a terhesség előtt – de nem a terhesség alatt – szedték a gyógyszereket, ami arra utal, hogy a magzat gyógyszeres expozícióján kívüli egyéb tényezők is magyarázhatják az eredményeket.
Mindez együttesen arra utal, hogy nem maguk az antidepresszánsok okozzák az autizmus és az ADHD kockázatának növekedését, hanem valószínűbb, hogy ez más tényezőknek köszönhető, többek között az olyan állapotokra – mint az ADHD, az autizmus és a mentális egészségügyi problémák – való genetikai hajlamnak.
A mai napig rendelkezésre álló legjobb bizonyíték
A terhesség alatti antidepresszáns-használatot és a gyermekeknél jelentkező idegfejlődési rendellenességeket vizsgáló korábbi metaanalíziseket közel egy évtizeddel ezelőtt végezték, és azok korlátai a kis mintanagyságban, valamint a kezelési indikációkból adódó zavaró tényezők nem megfelelő kontrolljában rejlettek.
A frissített metaanalízis 37 tanulmányt foglalt magában, amelyek több mint 648.000 antidepresszánsnak kitett terhességet és közel 25 millió nem kitett terhességet vizsgáltak. A kutatók kiterjedt elemzéseket is végeztek a főbb zavaró tényezők – köztük az anyai mentális zavarok, valamint a közös családi és környezeti hatások – figyelembevétele érdekében.
Az összes vizsgálati tervet – függetlenül attól, hogy a zavaró tényezőket hogyan kezelték – magában foglaló átfogó elemzésben az anyai antidepresszáns-használat a terhesség alatt az ADHD (relatív kockázat [RR], 1,35) és az autizmus (RR, 1,69) fokozott kockázatával járt az utódoknál a nem használó anyákhoz képest, bár a bizonyítékok megbízhatóságát nagyon alacsonynak értékelték.
A kutatók beszámoltak arról azonban, hogy ezek az összefüggések gyengültek, illetve statisztikailag nem szignifikánssá váltak azokban az érzékenységi elemzésekben, amelyek figyelembe vették az anyai mentális zavarokat, a családi vagy genetikai hatásokat, valamint a téves besorolást.
Fontos megjegyezni, hogy hasonlóan megnövekedett kockázatot állapítottak meg azoknál a gyermekeknél is, akiknek apja antidepresszánsokat szedett a terhesség alatt, valamint azoknál a nőknél is, akik a fogamzás előtt, de a terhesség alatt nem szedtek antidepresszánsokat, ami arra utal, hogy a látszólagos összefüggéseket valószínűleg inkább örökletes vagy környezeti tényezőkkel lehet magyarázni, mint magukkal a gyógyszerekkel.
Ezen felül a leggyakrabban használt antidepresszánsok, különösen a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók, nem álltak összefüggésben az autizmus vagy az ADHD fokozott kockázatával, miután figyelembe vették a zavaró tényezőket.
Csak a régebbi triciklikus antidepresszánsok, az amitriptilin és a nortriptilin maradtak kapcsolatban a megnövekedett kockázattal egyes elemzésekben. A szerzők azonban arra figyelmeztettek, hogy ezeket a gyógyszereket gyakran súlyosabb vagy kezelésrezisztens depresszió esetén írják fel, ami hozzájárulhatott az eredményekhez.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy nincs jelentős különbség a kockázatban a magas és az alacsony dózisú antidepresszáns-expozíció között, ami további bizonyíték arra, hogy nincs közvetlen okozati összefüggés.
Az anyai és csecsemőegészség védelme
Ezen eredmények alapján a terhesség alatt nem szabad hirtelen abbahagyni vagy elhagyni az antidepresszánsok szedését kizárólag az utódoknál jelentkező idegfejlődési rendellenességekkel kapcsolatos, ellentmondásos jelentések alapján.
A kezeletlen anyai depresszió kockázatát figyelembe véve a terhesség alatt közepes vagy súlyos depresszióval küzdő nők esetében indokolt az antidepresszáns-kezelés folytatása (az amitriptilin és a nortriptilin kivételével), míg enyhe depresszió esetén – amint azt a klinikai irányelvek már javasolják – előnyösebb lehet a nem gyógyszeres kezelés.
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a kezeletlen anyai depresszió számos kedvezőtlen egészségügyi kimenetellel jár mind az anyák, mind a csecsemők számára. Biztosítani kell, hogy mindkét szülő hozzáférjen a mentális egészségügyi problémák kezeléséhez és támogatásához – saját érdekükben, valamint gyermekük idegfejlődésének támogatása érdekében.
A gyakorlatban
A kapcsolódó kommentár szerzői egyetértettek ezzel, megjegyezve, hogy a tanulmány új ismereteket nyújt, és megerősíti a terhesség alatti antidepresszáns-használatról már korábban ismert tényeket: a gyógyszerek szedését folytatni kell, mivel védik az anya mentális egészségét, és nem károsítják a magzat fejlődését. Ez az eredmény jelentős hatással bír a számos ellentmondásos és vitatott tanulmány után.
