Az előző cikkben leírtak alapján remélhetően sokakban erősödött a „sportolni érdemes” attitűd. Hangsúlyozom, hogy a pozitív hatások nem a versenysportokra vonatkoznak. Hogy ne legyek egyoldalú, az erős kontakt-sportok (pl. jéghoki, kézilabda, boksz) a traumák miatt valóban negatív, krónikus idegrendszeri hatással is járhatnak. Az atlétika pedig egyes emberekben fokozhatja az asztma kockázatát.
Sportoljak, de mit, mikor? – 2. rész Olvass tovább »
Az első kérdésre sok ember agyán átsuhan az „ép testben, ép lélek”, az egészség fontos mondat. Aztán a következő gondolat, hogy sokba kerül, nem fér bele az időmbe, egyébként is túlhajszolt vagyok és a korom miatt is kímélnem kell magam. És valóban, sokszor az orvosi tanács is óvatosságra int: inkább pihenjen a mozgásszervi beteg; vagy 40 év, pláne 50 év felett bárki csak „óvatosan erőltesse magát”.
Sportoljak, de mit, mikor? – 1. rész Olvass tovább »
A legtöbb ember, ha testi betegségről beszél, akkor valamiféle testi kórképre gondol. A lelki betegségekről kevéssé illik szót ejteni, azt sokszor szégyen övezi, s a környezet is többnyire megbélyegzi. Jellemzően könnyebben együttérzést vált ki az, akinek a lába hiányzik, mint aki a lelki bénultság miatt képtelen megmozdulni. A testi bajok sokkal inkább elfogadottak, pedig a lelki betegségek szenvedésfaktora legalább akkora. A depresszió rosszabb a legnagyobb fájdalomnál, mert azoknél legalább szenvedést érez a beteg, de a depressziós csak egy nagy, sötét űrt tapasztal a lelkében.
Lehetünk-e boldogabbak? (1) Olvass tovább »
